Bookz - minden ami könyv!

Valahogy szokatlannak tartom hogy egy skandináv író az ókori keleti kultúrákról írjon könyvet, de úgy hiszem a finn Mika Waltari megengedhette magának, hiszen a könyve kis túlzással világsiker lett. A történet az ókori Egyiptomba, azon belül is nagyjából i. e. XIV századba, a XVIII dinasztia uralkodásának idejébe kalauzol, ahol is egy orvos fia, Szinuhe szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, akire barátai a magányos jelzőt ragasztották.

Szinuhe sorsa talán már a csillagokban meg volt írva. Nádkosárban érkezett szüleihez, akiknek nem lehetett gyereke. Származása bőrszíne alapján előkelő, ám családja a szegény réteghez tartozik. Apja után ő is orvos lesz, méghozzá elég sikeres. Jelen van az öreg fáraó, III Amenhotep koponyalékelésénél, ahol, mivel a művelet sikertelen és a fáraó meghal, jelképesen megölik, majd új nevet kap: Szinuhe, a magyányos. Ezután a segédkezésért nyújtott kincsekből egyre jobban él, ám áldozatául esik egy Nefernefernefer nevű nő csábításának, akinek kegyeiért nem csak a saját, de szülei minden tulajdonát eladja, beleértve sírhelyüket is. Miután apja és anyja itthagyja a világ problémáit és öngyilkosok lesznek Szinuhe hű szolgájával, Kaptahhal elmenekül a birodalomból, eljut Babilonba, és a hettiták országába is. Orvosi tehetségével mindenhol hírnevet szerez. Babilonban megismerkedik az ott fogvatartott krétai lánnyal, Mineával, akit megszöktet, majd visszavisz otthonába, Krétára. Eközben a két fiatal egymásba szeret, ám Mineát feláldozzák a krétai istennek, Minotaurosznak.

Ezután  az őt ért veszteségek miatt visszautazik Egyiptomba és bosszút áll Neferneferneferen. Az új fáraó,

Mika Waltari

Ehnaton van hatalmon, aki az öreg fáraó utódja. Hamar összebarátkoznak Szinuhével, és megteszi őt udvari orvosának. Ehnaton célja megdönteni az Ámon kultuszt, és helyette a kevésbé zsarnoki, egyenlőséget hirdető Atón kultuszát akarja meghonosítani, ám terve, amelyet akár véres úton is, de véghezvisz, kudarcot vall, és a nép visszaállítja Ámon hatalmát. Szinuhe megismerkedik egy Krokodilfarok nevű kocsma kocsmárosnőjével, Merittel, akivel viszonya lesz, sőt még fia is  lesz tőle, bár ezt az asszony eltitkolja. Ám amikor a nép lerázza magáról Atón és a fáraó hatalmát, a lázongók megölik Meritet. Szinuhén újra a keseredettség lesz úrrá, és ő maga adja be a fáraónak a halálos mérget, így Eje a főpap, és fiatalkori barátja Horemheb kezébe adva az országot. Még korábban Szinuhe Thébában származására is fényt derít, vagy legalábbis saját hite szerint, ugyanis hall egy legendát mely arról szól, hogy Teje féltékenységében az öreg fáraó többi feleségének fiúgyermekét lányra cserélte, majd leúsztatta a fiúkat a folyón.

Ezután a jól ismert Tutenhamon lesz egy ideig Eje és Horemheb bábja, ám fiatalkori halála után Eje veszi kézbe az ország irányítását, míg Horemheb a katonai hatalmat birtokolva visszafoglalja Ehnaton fáraó ember és ellenségszeretete miatt elvesztett területeket. Eje azonban beleőrül az uralkodásba, így Horemheb lesz az uralkodó. Baketamon, Horemheb menyasszonya azonban levelet küld egy hettita hercegnek, melyben kezét ígéri neki. Ezzel megfosztaná Horemhebet a tróntól és az országot a hettiták kezébe adná. Szinuhét bízzák meg a feladattal, hogy ölje meg a herceget, de úgy hogy az senkinek te tűnjön fel. Szinuhe teljesíti a lehetetlen feladatot, mire hálából száműzik, hogy szörnyű titkát, melynek tudója lett ne mondhassa el senkinek.

A könyv tehát felöleli Szinuhe életét egészen öregkoráig, úgyszólván egy életrajzi regény, azaz minden bölcsességet megkapunk, amit eme fiktív szereplő megtapasztalt. A mű lényegében két részre van osztva én azonban három részt vettem észre. Minea haláláig tart az első szakasz, a második Ehnaton haláláig, és a harmadik pedig az ez után történő eseményeket tartalmazza.

Szinuhe nem aktív szereplő, szinte már-már saját életének külső megfigyelője, olyannyira langyosan áll a dolgokhoz. Önálló véleménye nincs, és furcsamód többszörösen is ez okozza a vesztét. Ám ennek ellenére mégis van egy belső tartása, amit a mű végiéig nem tör össze semmi, és az általános emberszeretete, amivel még ellenségének is barátja tud lenni kivégzése előtti éjszaka. Sorsa hasonló névadójához aki szintén a folyón érkezett, és ő is borzalmas titkok tudójává vált.

Kaptah hű szolga, ám mégis személyiségét tekintve ő teremtetett úrnak, míg Szinuhe szolgának, jobban bánik a pénzzel, jobban ismeri az életet. Az első szakaszban azért van Szinuhe mellett hogy szolga lététre mentora és védelmezője legyen. Kapzsi, ugyanakkor leleményes és persze végtelenül hűséges, szabad emberként, egyiptom leggazdagabbjaként ugyanúgy szereti urát, mintha semmije sem lenne.

Minea nemcsak Szinuhe, hanem mindenki ifjúkorának lángoló, kalandvágyó szerelmét jelképezi. A szenvedélyes szerelem, ami végül is tragédiába fordul, kettejük története külön regényként is megállná a helyét. Minea és Szinuhe szeretik egymást ám kulturális szakadék van köztük, ami csak a mű legvégére hidalódik át, ám ekkor már túl késő, Mineát tudtán kívül a biztos halálba küldik. Furcs betekintést kapunk a krétai bika-kultuszba, mely szerint a legendás alagútban levő szörny nem egy félig bika félig ember istenség, hanem egy félig bika félig kígyószerű szörny, amit a krétaiak istenként tisztelnek.

Ellentétes szerelem Merit iránt érzett szerelme, ez már az idősebb emberek szerelme, akik megbékélést, szeretetet, és családot találnak idős korukra. Mindez Szinuhe is megtalálja, ám döntésképtelensége miatt elveszti azt. Merit és  Szinuhe szerelme szintén tragédiába illő, és eme két tragédia teszi végképp magába forduló, magányos emberré Szinuhét.

Horemheb nagyra törő katona, aki a végletekig jót akar népének, ám mindezért saját életét és barátját, egyetlen igaz barátját, Szinuhét is föláldozza. Olyan pályája, mint azoké akik elindulnak a siker útján, és azt hiszik, sikeresként is megmarad régi személyiségük, ám a siker megváltoztatja őket. Hatalmukhoz görcsösen kezdenek ragaszkodni, céljukért mindent föláldoznak.

Horemheb	Ehnaton

Egyetlen főbb szereplő marad ki, mégpedig Ehnaton fáraó, aki a senki sem lehet próféta a saját hazájában elv áldozata lesz, meg persze annak, hogy filozófiai magasságokból akar uralkodni a népen. Felismeri hogy az Ámon kultusz és az Ámon-papok hatalma milyen eltúlzott, és új világrendet, Atón világrendjét akarja meghonosítani. Atón világrendje nagyban hasonlít a keresztény világrendhez, az egymás szeretetéről és az egyenlőségről, a szabadságról beszél. Ám a fáraó vesztére az emberek nem értek meg a szabadságra és az egyenlőségre,szolgaságra teremtett faj, akik önkéntlenül is visszakívánkoznak Atón hatalma alá. Az új világrend lebukik, és ebbe a fáraó is belebukik.

Ezek mind-mind egymással alig összefüggő szálak és még millió ilyen van a könyvben, ami nem egy pörgős, cselekményektől túlfeszített könyv, sokkal inkább egy bölcsességgyűjtemény egy egyiptomi orvos élettörténete alá begyömöszölve, de mégis rendkívül élvezhető és elgondolkodtató módon.

A könv meglepően jól van elhelyezve térben és időben rengeteg valós szereplővel, úgy látszik Waltari tényleg utánajárt az eseményeknek, de a könyv igazi gyönyörűsége az, hogyv bárhol játszódhatna, bármilyen korban tartalma akkor is ugyanolyan lényeges maradna.

Számomra a könyv olvasása amolyan jó tanácsok az élethez típusú dolog volt, és be kell valljam nagyon is tetszett, ám néha úgy éreztem hogy a cselekmény tényleg 0. Elmélkedésnek nagyon is jó, de többre sajnos nem tartom, úgyhogy 76%ot adnék rá.

Beírnám a végéről az idézetet, mert nagyszerű konklúziója az egész történetnek:

én, Szinuhe, ember vagyok, és emberként éltem minden emberben, aki előttem volt, és
emberként élek minden emberben, aki utánam jön. Élek az emberek jajszavában és örömében, élek bánatában és félelmében. Élek az emberek jóságában és gonoszságában; élek az igazságban és hamisságban, a gyengeségben és az erőben. Emberként örökké fogok élni az emberben, ezért nem kívánok áldozatokat síromba, és nem sóvárgom a halhatatlanságot nevemnek. Ezt Szinuhe írta, az egyiptomi, ő, aki magányosan élte életének minden napját.

A könyv teljes egészében elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár adatbázisában: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/waltari/szinuhe/html/index.htm