Henryk Sienkievitz, lengyel származású, Nobel díjas író talán élete főművének is nevezhetnénk ezt a könyvet, mely az őskeresztények világába, Nero idejébe kalauzol minket, ahol Krisztust követni törvényellenes és a hit gyakorlói bujkálni kezdenek. Egy fiatal patrícus, Marcus Vinicius beleszeret egy keresztény lányba, Lygiába, aki a szerelme viszonzása helyett pusztán egy rejtélyes jelet, a halat rajzolja neki a homokba. Az ifjú katona őrült küzdelembe kezd szerelméért, de hamarosan rájön, ami a fiatal lygiustól elválasztja, az minden földi hatalomnál erősebb.
A könyvről általános tévhit, hogy érte kapta a szerző a Nobel díjat, bár a díj indoklásában csak "Kiemelkedő nagyepikai alkotásáért" áll. Mindezek ellenére nem mondhatni hogy nem érdemelte volna meg: a cselekmény izgalmas, a karakterek tökéletesek, csakúgy mint Marcus Vinicius jellemfejlődése. A cselekményt nem részletezném, érdemes elolvasni, inkább csak a szereplőket emelném ki: nagyon fontos, hogy mindenkinek egyénisége van. Nero, az őrült császár, aki inkább művész mint államférfi, abból is csapnivaló, ám hű alattvalói mégis kénytelen-kelletlen dicsérik művészetét. Petronius is zseniális, a tökéletes sztoikus, Marcus Vinicius, a hősszerelmes és Chilon Chiloinedes, a számító görög. Sienkiewitz tökéletesen teremti meg nekünk a kor világát, a kettősséget, ami az új és a régi ellentéte jelent. Petronius és szerelme Euniké képviseli a régit a görög kultúrát és szépséget, a már letűnt kort, míg Marcus és Lygia az új, eljövendő világrendet a kerszténységet képviselik. És ami most van az Nero tűrhetetlen kicsapongásai, az éjszakába nyúló tivornyák és hatalmas orgiák, a tarthatatlan jelen, amit szép lassan maga alá temet a kínhalált haló keresztények ajkáról felszálló ének. Szintén érdekes párhuzam a világ két "ura" összehasonlítása: Nero az állam katonai vezére, birodalma múlandó csakúgy mint élete. Ellentétben Péter Apostol a keresztények lelki
 |
| Ikthüsz, avagy hal |
vezére, egy soha el nem múló hatalom képviselője. A könyv több valós eseményt is magába épít, mint például Róma nagy égését, illetve több őskeresztény mítoszt és jelképet, úgymint Péter Apostol híres látomását, vagy épp Péter és Pál kivégzését. Szintén fontos szerepet kap a hal szimbóluma, mely a keresztények titkos jele volt, mivel a IKHTHÜSZ mozaikszó a "Ieszousz Khrisztosz, Theou Üosz" kifejezésnek feleltethető meg, ami annyit tesz: Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó. A jelet a keresztények egymás felismerésére használták, mások számára csak egy érthetetlen ábra volt. A jel ma is megtalálható a keresztény kultúrában, például autókon és házakon is.
A legenda szerint Péter Rómából a rá váró kivégzés elől menekülve látta Jézust szemben jönni az úton, mire megkérdezte Quo Vadis Domine? avagy Hová mégy Uram. Jézus azt felelte neki: Megyek Rómába, még egyszer meghalni népemért. Péter ezután visszament Rómába, vállalta a kínhalált, csupán annyit kért, hogy ne úgy feszítsék meg, mint a megváltót, mert nem méltó ő arra, hanem inkább fejjel lefele.
Hogy negatívumot is említsek talán túlságosan sok fölösleges elem van a könyvben, és most nem a belső gondolatokra gondolok, hiszen azok a legfontosabbak egy ilyen jellemfejlődős regényben mégha az elején unalmasnak tűnnek is. Sokkal inkább például Péter vagy Pál kivégzésére, vagy Chilon "pálfordulására" amik fontosak hogy megértsük az isteni hatalmat és ezeknek az embereknek a hitét, ám számomra ezek minden előzmény és következmény nélküliek voltak, úgy is mondhatni feleslegesek... Ráadásként az Arénából való szabadulás utáni végjátékot (Petronius és Nero halálának részletezését leszámítva) szintén fölöslegesnek találtam, ott le lehetett volna zárni kerek-perec az egész művet.
A mű egyes kritikusok szerint túl keresztény, aminek talán van valóságalapja, hiszen rendkívül nagy hangsúlyt kap Marcus Vinicius megtérése, illetve a keresztények Istenbe vetett hite. De ha figyelmesebben olvassuk, akkor ott van mögötte az egyházkritika, amit például maga Péter és Pál apostol mond, amikor az egyház tagjai a rájuk oly jellemző hevességgel kezdik korholni Lygia Marcus iránt érzett szerelmét... Érdekes módon a keresztények szerint a könyv túl világi, habár én ezt egyáltalán nem éreztem világinak, sőt... De szerintem pont az ilyen könyvek képesek elgondolkodtatni az embereket a megtérésről és nem a térj meg vagy megdöglesz típusú, ajtórátörős hittérítők.
A könyvből több filmváltozat is készült, legkiemelkedőbb a 1951-es, amiben Nerót a kétszeres Oscar díja Peter Ustinov alakítja, még hozzá zseniálisan, ennek ellenére a film rendezése nekem nagyon nem tetszett, a szereplők szájába szinte már narratív dialógusokat adott a rendező, mint a "Jajj olyan fura érzésem van, mintha tudnám hogy Róma fel fog gyulladni, de ez csak később fog megtörténni...".
 |
| Nero(Peter Ustinov) háttérben az égő Rómával |
Tisztára mintha óvodás korunk karácsonyi előadásait látnám viszont egy zseniális színésszel az őrült császár szerepében, és akkor még a látványt nem is említem, bár azt a kornak lehet betudni. Nem tanácsolom megnézni különösebben,sőt egyenesen ellenzem azoknak, akik már a Ben Hurt is unalmasnak, és gyengén rendezettnek találták. Inkább olvassatok.
Százalékolás: 84%
