Bookz - minden ami könyv!

Manapság szinte a kulturális alapműveltséget jelenti David Fincher Harcosok Klubja című filmjének ismerete. Azt azonban kevesen tudják, hogy a mesélő, Tyler Durden és Marla Singler alakja nem Fincher fejéből, hanem egy amerkiai író, Charles Michael "Chuck" Palahniuk tollából pattant ki. Természetesen az írónak is a film hozta meg a világhírt, de nekem a könyv is képes volt önálló élményt nyújtani. Eme rendhagyó posztban szeretném mindkettőt alaposan körüljárni.

„Mindenki azt kérdezi tőlem, ismerem-e Tyler Durdent.”/„Pisztolycsővel a szájában az ember magánhangzókban beszél.” - Így indul útjára a korszakalkotó regény és film is, a narrátor szájában egy pisztolycsővel a túloldalán pedig egy bizonyos Tylerrel...

Nő a hererákosok közt

A történet mindkét alkotásban ugyanaz: a narrátor (Edward Norton) egy egyszerű, álmatlansággal küzdő ember. Álmatlan éjszakáit leszámítva teljesen átlagos biztosítási ügynök, nem más, mint egy fogaskerék a világ hatalmas gépezetében. Álmatlanságára az orvos nem hajlandó gyógyszert felírni, inkább azt tanácsolja neki, keresse fel a metodista templom hererákos klubját hogy meglássa milyen, amikor az emberek szenvednek. Hősünk így is tesz mire legnagyobb meglepetésére mások nyomora elfeledteti vele a sajátját, alvásproblémája megoldódik, de helyette csoportterápia-függő lesz. Már nem csak a hereráksokhoz jár, hanem a hét minden napján eljár egy csoportba. Az élete úgy-ahogy rendeződik is, amíg meg nem jelenik az életében Marla Singler (Helena Bonham Carter), aki hozzá hasonlóan csak egy turista. A narrátor önmagát látja benne, többé nem tudja elengedni magát, nem tud sírni, így álmatlansága visszatér. A problémát átmenetileg úgy oldja meg, hogy Marlával felosztják a hét napjain a csoportokat.

Marla Singler (Helena Bonham Carter) és a Narrátor (Edward Norton)

„Így ismertem meg Marla Singert. Az volt az életfilozófiája, hogy bármikor meghalhat. A tragédiája pedig az, hogy nem halt meg.”

Ez időtájt ismeri meg Tyler Durdent (Brad Pitt) is. Ez egy kicsit eltér a két változatban. A könyv szerint egy strandon ébred (insomniájával járó tünet hogy néha nem tudja hol ébred) ahol összeismerkedik Tylerrel, míg a filmben egy repülőn ismeri meg.

A Narrátor és Tyler Durden (Brad Pitt)

Innentől felpörögnek az események. Amikor a narrátor hazatér az utazásról a lakását felrobbantva találja, bőröndjét pedig egy másik repülőtéren marasztalták, mert bombagyanús volt. Két embernek ismeri a telefonszámát, akitől segítséget kérhet, Marla Singler és Tyler Durden. Az utóbbit választja, aki felajánlja neki hogy költözzön be hozzá, cserébe annyit kér, hogy üsse meg tiszta erőből. A két férfi rájön, hogy a verekedés hatalmas gátakat szabadít fel bennük, így aztán egyre gyakrabban verekednek parkolókban. Egyre többen csatlakoznak hozzájuk, míg végül a bunyós alakulatból kinő a Harcosok Klubja.

Tyler a plafonról lógó villanykörte alá lép, körülveszi a sötét pincemély és a falak mentén pislákoló ötven éhes szempár. Belekezd a szabályzatba:
– A harci klub első szabálya: senkinek egy szót sem a harci klubról. – Leheletnyi csend. – A harci klub második szabálya: senkinek egy szót sem a harci klubról.
Én úgy hat évig ismertem az apámat, de már nem emlékszem rá. Hatévente új életet kezdett egy új városban, egy új feleséggel. Egyetlen saját családja sem volt, mindegyiket csak lízingelte.
A harci klub olyan férfiakból áll, akiket nők neveltek fel.
Tyler körbenéz a csupasz villanykörte fényénél, és az éjfél-elmúlt sötétségben fokozatosan testet öltenek a harcosok. Tovább sorolja a pontokat: a küzdelem párokban zajlik, egyszerre egy pár harcol, ing és cipő nélkül, amíg az egyik fél feladja, vagy harcképtelenné válik.
– Végül a hetedik szabály – kiáltja Tyler. – Akinek ez az első éjszakája, harcolnia kell

Eközben a másik szálon Marla Singler elhatározza hogy öngyilkos lesz, ezért extra adag altatót vesz be, ám az utolsó pillanatban meggondolja magát, és segítséget akar kérni. A narrátort hívja fel, aki viszont meghallva Marla hangját úgy dönt félrerakja a kagylót és otthagyja ahelyett hogy végighallgatná ahogy meghal. Tyler viszont megmenti Marlát és viszonyt kezd vele. Marla viszont úgy hiszi, a narrátorral van viszonya, és ezt Tyler szeretné fenntartani. Így Marla állandó éjszakai vendéggé válik a lepukkant házban, ami nincs ínyre a narrátornak.

„Ha lenne egy tumorom, Marlának nevezném. Marla. A seb a szájpadlásodon rég begyógyult volna, ha nem piszkálnád a nyelveddel. De nem bírod megállni.”

"Gondoltál már arra, hogy a gumióvszer korunk üvegcipellője? Felhúzod, mielőtt megkezdődne a bál. Egész éjjel táncolsz egy ismeretlennel, aztán elhajítod a francba.
Mármint az óvszert. Nem az ismeretlent." (Marla)

Tyler éjszakánként dolgozni jár. Egy mozi gépésze, ahol a családi filmekbe pornójeleneteket vág be, egy étterem pincére, ahol belevizel az ételekbe.

Valamennyien ismerjük azokat a kedves családi mozikat, amelyekben az elveszett kutyus és cicus útban hazafelé emberi hangon civakodik egymással. Kaland kalandot követ, majd a harmadik tekercs közepén, mialatt hőseink hatalmas lakomát csapnak egy szemétkukából, bevillan egy erekció.
Itt járt Tyler.

Ám lassan Tyler anarchista törekvései és a Harcosok Klubja egybefonódik és így születnek meg az űrhajós majmok, avagy a Káosz brigád, Tyler tökéletes magánhadserege arra, hogy az emberiség lerázza magáról a kényszert és az elnyomást. És mindennek tetejében a brigád felállítása után Tyler eltűnik...

Spoilerveszély!!!

Dr. Jekyll és Mr. Hyde

Ezután a történet már sokak számára ismert de azért gondoltam nem árt figyelmeztetni hogy a kulcsmomentum leírása most következik. Az anarchista brigád, akiknek tagjait a tibeti szerzetesek kiválogatási módszerével toborozzák össze elszabadul a városban, és egyre nagyobb önállósággal okoznak egyre nagyobb problémákat Olyan, mintha a narrátor kezéből kicsúszna az irányítás, többé már nincs beleszólása Tyler művébe, külső szemlélőként nézi az eseményeket. Olyan ez, mint a Legyek Ura, hirtelen döbben rá milyen komoly is a játék, amikor egy emberélet esik a terv áldozatául. Mázsás Bob számára a hererákosok klubjának szerepét vette át a harci klub, hiszen a benne rejlő feszültséget nem kisírta, hanem kiverekedte magából. A Neve Robert Paulson. Kora 42 év. A Neve Robert Paulson és örökké 42 éves marad. Egy akció során lövik le. A narrátor ezután indul Tyler után, de sose éri utol, Tyler mindig egy lépéssel előtte jár. Mindenhol az egész országban harci klubokat szervez, és a narrátor csak törött bordákat, kitört fogakat és betört orrokat talál. Tetejében mindenki kacsintva mondja neki: "Nem ismerem Tyler Durdent... uram". Aztán végre felfedezi a döbbenetes igazságot: története a 21. századi Dr. Jekyll és Mr. Hyde esete, ugyanis Tyler és ő egy személy, csupán a képzeletének szüleményei. Mivel nem tud aludni, ezért ő Tyler amíg alszik. Az utolsó csepp egy telefonbeszélgetés Marlával.

-Igen?
-Marla, én vagyok. Csináltuk valaha?
-Mit?
-Keféltünk?
-Miféle hülye kérdés ez?
-Azért hülye, mert a válasz igen, vagy azért mert nem?
-Ez egy vicc?
-Nem. Tudnom kell...
-Azt akarod tudni, hogy keféltünk-e vagy szeretkeztünk?
-Szeretkeztünk?
-Szerinted az volt?
-Felelj már a kérdésre! Csináltuk vagy sem?!
-Megkefélsz, aztán lelépsz. Egyszer szeretsz, aztán gyűlölsz. Egyszer érző lélek, majd seggfej. Így jellemezném a kapcsolatunkat, Tyler...
-Narrátor:(Csökken a nyomás a kabinban.) Mit mondtál az előbb?
-Mi bajod?
-Mondd ki a nevem!
-Tyler Durden! Tyler Durden! Francos őrült! Mi történik?

A narrátor álmában Tylerré válik, és egyre többet alszik, egyre többet Tyler, egyre kevesebbet önmaga. Rájön hogy Tylert Marla iránt érzett szerelme hozta létre... Már nincs más vágya, minthogy Marlát elrejtse Tyler elől, ezért aztán felrakja egy buszra, ami nem tudja hova tart. Ezután jön a végjáték, ami a könyvben és a filmben két külön cselekmény.

Végzet duplán

A filmben a főszereplő ezután rájön Tyler tervére, aki a város tíz legnagyobb pénzügyi épülete ellen tervez merényletet. A rendőrségre megy, ahol Tylerként feladja magát, ám a káosz brigád emberei a rendőrségnek is tagjai, ezért elkapják és, ahogy azt korábban Tylerként megparancsolta nekik, ki akarják herélni, ám megszökik, és az egyik felhőkarcolóba megy, ahol kezdi megérteni Tyler és önmaga ketősségét, és az amit Tyler tud én is tudom alapon hatástalanítja a robbanószerkezetet. Ezután Tylerrel (avagy ahogy a biztonsági kamerás felvételeken zseniálisan látszik önmagával) kezd verekedni és alulmarad. Innen térünk vissza a film elejére: egy épület tetején pisztolyt nyomnak a szájába. Ezután a narrátor rájön hogy a pisztoly az ő kezében van. Ezután fejbe lövi magát ám a golyó az arcán távozik, ám Tyler eltűnik. Ezután a brigád tagjai érkeznek Marlával. Mivel látják hogy megsebesült elmennek kötszerért kettesben hagyva őt a lánnyal, aki megbocsát neki, mire a narrátor megígéri neki hogy minden rendben lesz. Ekkor azonban a robbanószerkezetek működésbe lépnek és az ablakból látható ahogy több felhőkarcoló összerogyik. Eme eposzi háttérrel Marla és a narrátor megfogja egymás kezét, míg David Fincher undorítóan pofátlan módon 1 képkocka erejéig bevág egy méretes péniszt jelezve, hogy Tyler még figyel minket.

"Minden rendben van. Hidd el, ezentúl minden jó lesz. Tudod zűrös időszak volt ez az életemben."

A könyv hasonlóan zseniális véget ér, melyben szintén herélni akarják főhősünket ám szintén megmenekül. Marla rádöbben mit tett, hiszen látja Tylerként megölni egy embert. Itt az események nem ilyen tiszták ugrál a helyek között, például egy jelenetben halálra akarja veretni magát a harci klubban, ám csak a száját  szakítják fel a füléig. Ezután jutunk a másik végpontra, ahol egy felhőkarcoló tetején van. Itt is pisztolyt nyom a saját szájába. Ekkor érkezik Marla látva hogy egy ember áll a tetőn, pisztolyt nyomva a saját szájába. Ám a narrátor meghúzza a ravasz, szája fölszakad és mosolya most már fültől fülig ér, az épület viszont nem robban föl, mert Tyler rossz alapanyagokból készített bombát. A végén pedig a "mennyországban" találja magát, a pszichiáteri diplomával rendelkező "Jóistennel", aki csak annyit akar tudni miért tette, és a takarító "angyalokkal" akik néha rákacsintanak: Nagyon hiányoljuk Mr. Durden!

A szappan

A filmben és könyvben egyaránt megjelennek bizonyos motívumok, egyik legismertebb a szappan, amit Tylerék és később a teljes káosz brigád főz. A szappan főzése során glicerin keletkezik amit robbanóanyagnak használnak föl. Ám ennél sokkal durvább társadalomkritikát tartalmaz az, hogy a dagadt nők vásárolják vissza saját hájukat szappan formájában. A könyv egyik komikuma, hogy Tyler Marla anyjának zsírjából (amit lánya mellnagyobbít

ására küld) főz szappan, mire Marla kannibálnak nevezi és kihívja rá a zsarukat, hogy megfőzte az anyját. Nem véletlen van a film plakátján egy rózsaszín szappan rajta a felirattal: Fight Club. Nem mellesleg három szó is szerepet kap: Káosz, Pánik, Szappan. Szappanfőzés közben szór lúgot Tyler a narrátor kezére, amit korábban megcsókolt, így a nyállal érintkezve egy ajakmintában lemarja a bőrt. Tyler így jelöli meg a klubhoz tartozókat. A könyvben az ajak jel Marla kezére is felkerül, továbbá amikor a pincér azt állítja a végső felismerés előtt hogy a narrátor Tyler, megmutatja a kezén a csóknyomot, hogy ezt tőle kapta.

A repülő

A történet elején a főhős sokat utazik repülőn, ez vezet a megőrüléséhez, hiszen állandóan más időzónában kel, nem tud rendesen aludni. Mielőtt megismeri Tylert megtudjuk, néha azért imádkozik hogy a repülő lezuhanjon, és ő meghaljon. A halálhoz, foglalkozásából eredően, rendkívül hűvösen áll, életfilozófiája hogy egyszer minden ember túlélési esélye eléri a nullát. A repülő, vagy az azzal kapcsolatos kifejezések többször is visszatérnek úgy mint "Csökken a nyomás a kabinban" vagy a "kérjük hagyja el a testét". Mintha az élet egy repülő lenne, ami céltalanul bolyongana, és előbb-utóbb elfogyna a benzin vagy egyéb okból lezuhanna.

"A lélek evakuálásáig még tíz másodperc maradt, kilenc, nyolc…
Bokáig gázol a legyengült veséiből szivárgó vizeletben.
Utolsó lehelet – öt másodperc.
Öt, négy.
Négy.
Paraziták nedvei fröcskölik be megfáradt szívét
Négy, három.
Három, kettő.
Négykézláb kapaszkodik fel nyelőcsöve alvadt nyálkahártyáján
Kilégzés – három másodperc.
A holdfény bevilágít tátongó szájüregébe.
Indul az utolsó lehelet.
Kilégzés.
Kész.
Kérjük hagyja el a testét."

Tyler alternatív balesetvédelmi útmutatója.

Szintén a repülőgéphez kapcsolódik Tyler szerint hogy az utasok az útutatókon hihetetlen nyugalommal viselik a vészhelyzeteket ezért elkészíti a saját változatát, amit a stewardessként dolgozó klubtagok be is csempésznek a gépekre.

Apa és Isten

„Apu elcseszett élete vagyok...”

Az apa figurája szintén kulcsfigura, hiszen Tyler nem ismerte az apját, a narrátort fiatalon elhagyta. Apja nem mutatta meg neki a helyes utat.

"Minden egyes keresztény amerikai férfi az apjáról mintázza istenképét. És hogyan hihetne egy ember Istenben, ha gyermekkorában az apja börtönben rohadt, elpatkolt vagy sosem járt haza?"

"Meg kell értenünk, hogy mindnyájunk számára apánk volt az első Isten."

Így kerül a képbe Isten, akinek nem a létezését vitatják, hanem azt hogy érdekli-e az embert.

"– De jusson eszedbe: Isten talán nem kedvel téged. Talán kifejezetten gyűlöl. De rosszabb is lehetne a helyzet.
Tyler álláspontja szerint jobb, ha Isten gonosztetteinkre figyel fel, mintha egyáltalán nem figyelne ránk. Talán még a haragja is jobb a közönyénél.
Ha választhatnál Isten legádázabb ellenfele és egy nagy nulla között, melyik lennél szívesebben?
Mi vagyunk Isten mostohagyermekei, állítja Tyler, számunkra nem jelölt ki helyet a történelemben, nem érdemeltük ki a figyelmét.
Ha nem keltünk elég nagy feltűnést, nem is reménykedhetünk kárhozatban vagy feloldozásban.
Melyik rosszabb: a pokol vagy a semmi?"

Talán ha lett volna a narrátor életében egy felelősségteljes apa, akkor nem jutottak volna idáig a dolgok. Talán mindnyájunknak szükségünk van apára, vagy Istenre ahhoz hogy megtaláljuk a helyes utat.

"Apám nem járt főiskolára, ezért nekem feltétlenül kellett egy diploma. Kezemben a friss oklevéllel interurbán felhívtam, és megkérdeztem tőle, most mi legyen?
Apámnak nem volt ötlete.
Amikor munkát szereztem, és betöltöttem a huszonötöt, ment az újabb interurbán hívás, hogy megtudjam, most mi legyen? Apámnak nem volt ötlete, ezért azt tanácsolta, házasodjam meg.
Jövőre töltöm be a harmincat, és nem hinném, hogy a kérdéseimre egy feleség lenne a válasz."

"Beleköpni" a nagyok levesébe

Vajon jó-e nekünk az anarchia. Vajon nem vágyik-e titkon mindenki arra hogy kitörjön a mókuskerékből, hogy a saját ura legyen?

"Nem a bankkártyád vagy...!"

"Nem a munkád vagy és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Csak egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban."

„Mindenkinek ott volt az orra előtt. Tyler meg én csak rámutattunk. Mindenkinek ott volt a nyelve hegyén. Tyler meg én csak kimondtuk.”

Tyler kifejezetten anarchista, úgy gondolja hogy a civilizáció az ember kárára van, sőt a földet is tönkreteszi. Le akarja azt  rombolni, hogy az alapjairól építse fel újra az egészet.

Ahogy jávorszarvasra vadászunk a Rockefeller Központ romjai közt burjánzó erdőségben, kagylót gyűjtünk a Szabadság-szobor féloldalra dőlt acélvázának tövéban. Óriási szellemarcokat és mágikus jeleket festünk a felhőkarcolók totemoszlopaira, esténként pedig az emberiség maroknyi túlélőjével együtt visszavonulunk állatkerti ketreceinkbe, amelyek rácsai megóvnak minket az éjjeli sötétben portyázó medvéktől, nagymacskáktól és farkasoktól.

– Az újrahasznosítás meg a sebességkorlátozás értelmetlen baromság – mondta Tyler. – Annyit ér, mint a halálos ágyon leszokni a dohányzásról.

A Nemezis-terv azonban megmentheti a Földet. Kulturális jégkorszakot teremt, mesterséges őskorba taszítja a világot, hibernálja az emberiséget, hogy a téli álom évezredei alatt bolygónk visszanyerhesse egészségét.

– Az anarchia igazán hasznos lehet – bólogatott Tyler. – Gondold csak végig.

A Nemezis-terv végrehajtása során civilizációnk szilánkokra morzsolódik, akárcsak a harci klubba járó nyomorult kisemberek járomcsontja, és a romokból egy szép új világ épül.

– Képzeld csak el – folytatta lelkesen Tyler – a bevásárlóutcákon legelésző szarvasokat, amelyekre a kirakatokban rothadó nagyestélyik és szmokingok rejtekéből vadászunk; irhájukból egy életre szóló meleg ruhát varrhatunk magunknak. Megmászhatjuk a Sears-tornyot behálózó karvastagságú indákat, akár két Babszem Jankó, és a nedves lombkoronán túl nagyot szippanthatunk a friss levegőből, ami olyan kristálytiszta lesz, hogy kilométerekről látszanak majd a kukoricaföldeken dolgozó férfiak és asszonyaik, akik állatbőröket szárítanak a kihalt parkolók aszfaltján, a végtelen nyolcsávos autósztrádákat perzselő augusztusi napsütésben.

Erre kell a Nemezis-terv, mondta Tyler. Célja a civilizáció teljes és haladéktalan lerombolása.

Tyler csoportjának tagjai a civilizáció elnyomottai, mind egyszerű emberek, rabszolgák akik azért dolgoznak hogy a nagyokat kiszolgálják. Ezért is élvezi annyira, hogy beleköphet a nagyok levesébe.

"A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk."

A főhős egész máshogy áll az anarchiához. Ő csak egy kicsit kevésbé akart függeni a dolgoktól, ezért szüli meg a képzelete Tylert, de Tyler elszabadul, és ő menthetetlenül sodródik, mint a kormány nélküli autó, elengedi magát, és csendben várja az ütközést. Marla Singler pedig egész egyszerűen csak belekeveredik a dolgokba de mégis ő az egyetlen vékony cérnaszál, ami még  megmentheti a narrátort a teljes Tylerré válástól.

Film és könyv

A könyv és a film is első osztályú alkotás, a kiválóságok kiválósága, és mégis összemérhetetlenek, hiszen a könyv mondatai és szavai, a jelenetek és fejezetek, helyszínek és emberek közötti gyors ugrálás olyan hihetetlen izgalmakat és feszültséget keltenek, amit a filmben egyszerűen lehetetlen megoldani, csakúgy mint a végső zárójelenetet. De David Fincher is kitett magáért, mert bár a könyvet látszólag filmre írták, a valóság az hogy ezeket a jeleneteket iszonyatosan nehéz lehetett átültetni papírról filmvászonra, és mégis a siker tökéletes, és fenomenális, csakúgy mint a zárójelenet, ami kétségkívül a rendező zsenialitásának köszönhető. Ám a film mégis hatalmas bukásnak indult, ami igazából annak köszönhető, hogy a közönség nem arra számított amit látott és egyszerűen nem tudta hová tenni. Ez nem egy Oscar díjra szánt érzelmektől túlfűtött mű, nem egy jó vígjáték, és nem is egy véres film. Mert meggyőződésem hogyha nem is lenne egy csepp vér sem, és a szexuális utalásokat is mellőznék akkor is ki kéne rakni a 18-as karikát, mert témája súlyos és nehéz, témája olyan kérdések tömege, amivel azóta se néztünk szembe. Pedig lehet hogy egy potenciális Tyler Durden köztünk jár, és az ő fejében már megfogalmazódtak mind ezek a kérdések. By the way... Visszatérve a filmre, az idő mégis a valódi művészetet igazolta hiszen az imdb listán jelenleg 8.9 ponttal a 10. helyen áll, és ezt szerintem nem is nagyon lehet kétségbe vonni. Mivel ez egy könyves blog, ezért csak a könyvet értékelném: 96%, ami talán kicsit túlértékeltnek tűnik a film alapján is, de aki nem hiszi olvasson utána.

Hát ez egy kicsit hosszúra sikerült, és bocsánat a sok idézetért de hát ezek nélkül nem lehet visszaadni a könyv és a film hangulatát.